Ha Vasárnap, kirándulás. Remélem így marad ezen túl is. Most a Douro (a folyó, ami Portoban érkezik az óceánba) mentén mentünk befele az ország belsejébe, oda, ahol hatalmas hegyek nagyon meredek lejtőin terem az a szőlő, amiből a portoi készül. Csak itt és máshol nem, mert itt van hozzá meg a speciális klíma és a talaj. A szőlőt aztán a Douro-n küldik Portoba. Sok fotóm nincs arról, hogy milyen fantasztikusak a hegyek, és őszintén szólva nekem is kissé a szerpentines hányingerrel keveredik a látvány emléke, de mindenesetre csodálatos volt így is. Továbbá képek alább néhány városról, ahol megálltunk.

Vila Real-i lakos.

Mateus nem erről az asszonyról híres a tóban, mégcsak nem is erről a kastélyról. Van nekik olyasmi "sparkling" roséjuk, mint a Lambrusco (így írják, ez a neve?), csak épp Mateusnak hívják. Nagyon finom, de tízszer meghallgattam, hogy Saddam Hussein kedvence volt. Nohiszen...

Régua és környéke a szőlőültetvényekkel.

Lamego, ahol megint sokat-sokat felfelé.

Igen, azt a sok lépcsőt a háttérben mind megmásztam.

Aztán lenéztem.

Törpekirály, fialánya nélkül.

Ez pedig már Castelo de Paiva, ahol nincs semmilyen castelo, csak egy bezárt piac.

A henteshez azért találtam belátást.