Ahogy Andris mondá, kinőtt a gaz a blogomon, most teszek is ellene. Ültetek szép fotókat nektek. Sok minden történt, lássátok:

Porto

Mondjuk itt épp ponthogy semmi nem történik. Ezt látom az ablakomból, mikor a Nap lemegy.

Galerie de Paris, csak úgy, mert szeretem.

No, hát íme a vásár:

Szánalmasnak tűnő kis standocskám, a székem pedig a kis Fülöpé - nem tudom, ki ő. (A cadeira do menino Felipe.)
Nade a látszat csal, az üzlet sikeres volt, 7 pár fülbevaló talált új gazdára!

Látjátok? Örülök is! (Amúgy hideg volt, mint a kutya. Söröspohárból a portoi bár nem túl elegánt, de melegít.)

No és akkor sorra a vevők:

Ők nem vevők, de azért megértek egy fotót.

Lisboa

Ott jártunk, bizony! Ez megér pár szóval többet is, mint a képaláírások. Nagyon vártam az utazást, nem csak azért, mert tudtam Lisszabon jó, hely, és mert sokat hallottam már róla, hogy hány és hány építészeti, kulináris és egyéb csodát találni ott. Arra is kíváncsi voltam, hogy Portot milyennek fogom látni Lisszabon fényében. Lisboa csodálatos, izgalmas, kiismerhetetlenül hegyesvölgyes, nagyon régi és nagyon új egyben. Nagyon keveset voltunk ott, de ez egyértelmű. Viszont tipikus nagyváros és én nagyon megszoktam Portot - ami szintén nem kicsi, mert 1 millió lakosa van, de mégis olyan megismerhető, birtokolható méretű. Családiasabb, otthonosabb. És az emberek is kedvesebbek Portoban - bár Lisszabonban is azok.
Amikor megérkeztem ide először, Barcelona után, hiányoztak a szememnek a széles ávenyűk, a nagy utak, méltóságteljes utcák, járdával, nagylombú fákkal, de mára pont ez lett, amit szeretek ezen a helyen. Nem vágyom innen nagyobb városba, Lisszabonba se, akár milyen jó is az. Hát ez lett az összehasonlító teszt eredménye. A városról alig csináltam képet, aztse tudtam, hova kapjam a fejem, ha lehetne egy nagy "benyomásfotográfiát" készíteni, azt tettem volna inkább. De azt még nem tudom, hogy kell.

Voltunk egy Oceanario nevű helyen, ahol egy gigászi akváriumban a tenger ezerféle halát mutatják be a kedves látogatónak. Fantasztikus dolog ez. Napestig tudtam volna ámulni az üveg előtt. Próbáltam fényképezni is, persze értelmetlenül. Ja és a halakon kívül néhány egyéb tengeri, vagy tengerparti állat is volt. Legnagyobb örömömre pingvin is.

Reszájköl monszter. Nem tudom mi ez, de sok laposra taposott üdítős dobozból van.
Biztos ez is a tenger mélyéről tört elő.

Ez a hal a legviccesebb, amit valaha láttam. Neve: Mola mola, vagy Sunfish. Két méteres kb és semmije nem ott van, ahol várnánk, hogy legyen és leginkább egy hatalmas szárnyas, kilapított krumplira hasonlít. Keressetek rá a neten! Mindenképp! De tényleg!

Medúzafoltok.

A legjobb dolgok egyike a 28-as villamos, ami itt nem a köztemetőbe visz, hanem körbe-körbe a városban. Magát a villamost elfelejtettem lefotózni, de az utasokat nem. Teljes bolondokháza ez a járat. Nagyon régi kocsik közlekednek, szerintem olyan 80 év körüliek is lehetnek, s az ember azt hinné, túrista járat, de nem az. Teljesjogú polgára a közlekedésnek, mindennapos jelleggel használják a kedves lisszbónerek. Szóval bolondokháza, mert olyan mint egy hullámvasút, gyorsít fékez, még menetközben nyitják az ajtókat, emberek furakodnak, esnek majdnem egymásra, vagy ki az ajtón folyton, a 14-18 közötti lakosság vagányabbik hányada tujázik - azaz hátul csimpaszkodik, kívül. A kocsik olyan keskeny utcákon mennek, hogy jobbra balra épphogy egy-egy ember még elfér, s olyan meredekek az utak, hogy azt hiszi az ember, csak egy másodperc és tömegkatasztrófa lesz, mert visszacsúszunk. De nem, hát perszehogynem.

Aki mindennap ezen utazik, megengedheti magának, hogy a városnézés helyett bóbiskoljon. Engem sem érdekel a 105-sön az Andrássy út, a 6-oson meg a Margit körút. Evidens. Inkább az lepett meg, hogy ebben a non-stop rázkódásban, hogy tudott ilyen békésen szunyókálni ez a kedves bevándorló hölgy. (Asszem, túl sötét a kép...)

Geergiii! A háátad mögöööööttt!

Na ez meg Sintra. Egy kisváros, vagyis inkább falu Lisszabontól félórára. Az egész látvány képeskönyvbe való, nekem viszont ez az egy, nem túl informatív kép sikerült. Ha nem lett volna lemerülve a gépem, lehet, hogy akkor sem tudtam volna fényképezni. Ugyanaz, mint amit feljebb írtam. Egyszerűen túl szép, túl sok a néznivaló, túl napsütötte, túl túl ... minden centiméteren akad valami tökéletesség. Az ilyesmi tehetetlenné tesz, inkább veszek majd egy fotóalbumot...

Zitának, a nejlonzacskóból készült tyúkok.

Ezt láttam a bolhás matracról feltekintve, újdonsült észt ismerőseim házában, szép álmokat:

Nagy felfedezés: a Caipiroska. De leginkább a neve, mert a mojito sokkal jobb. Meg a sangria. És a ginja.

Lisszabonban tényleg minden a fado-ról és az élőzenéről szól. Ez azért is volt nekem újság, mert Portonak nincs kifejezetten saját fado zenéje és nem dől minden kiskocsmából, étteremből. Persze jóebédhez itt is ez a nóta, de mégsem úgy, mint Lisszabonban. Jaj nagyon izgi dolog ez is.

Soksok sok itt a macska. Portoban, Lisszabonban, mindenhol. A legtöbbször kint sütkéreznek az ablakban. Mondjuk értem.

És végül újfent Porto. Terror a napszemüvegemben. Bár érteném, hogy miért van itt hideeeg? (Kárörvendjetek, gyaur kutyák, tudom, hogy Nálatok jóidő van!)


Sziasztok!